2011. május 27-én több száz érdeklődő jelenlétében avatta
fel dr. Tóth József országgyűlési képviselő, polgármester, és dr. Angyal
Ádám egyetemi tanár, a gyár utolsó vezérigazgatója a XIII. kerület
egykor legnagyobb gyárának, a Magyar Hajó- és Darugyárnak az
emléktábláját, a Váci úti irodaépület falán.
Az egykori hajógyár alapítója Hartmann József volt, aki az Óbudai
Hajógyárban gyakornokoskodott, majd Bécsben, Zürichben és Amerikában
tanult. 1863-ban hazatért, és a Lánchíd szomszédságában alapított
kisebb hajójavító üzemét 1868-ban a Népsziget területére költöztette.
Miután 1871-ben a gazdasági válság miatt a Magyar–Belga RT csődbe ment,
Hartmann új, önálló gyárat alapított. Ebben 1878-ban már mintegy 450–600
munkást foglalkoztatott, s egy évtized alatt Magyarország részére 4,
Romániának 6 személyszállító gőzöst, 250 vasuszályt és a tengerjáró
hajót épített. 1884-ben a Váci úton megalapította harmadik hajógyárát,
melyben 78 hajóegység épült.
A Hartmann-Magyar Belga Fiumei-Prágai-Schoenichen hajógyár számára 1878-ban
új korszak kezdődött, mikor vége szakadt az orosz-török háborúnak, és
megszűntek a hajózási akadályok az Al-Dunán: ekkor lendült fel igazán
az angyalföldi hajógyártás. A balkáni fejedelemségek, elsősorban
Románia elárasztotta megrendelésekkel a már korábbról jól ismert
Hartmann hajógyárat. 1883-ban kezdi meg működését immáron harmadik
vállalkozása, a "Hartmann József Hajó- és Gépgyár". Az 1880-as évektől a
hajógyártásban egyre nagyobb szerepet játszott a banktőke. A hajógyár
1911-től a Ganz és Társa Danubius Gép-, Vagon- és Hajógyár néven volt
ismert a II. világháború végéig. 1913-ban itt épült a jelenleg már
múzeumhajóként szolgáló Kossuth. Világviszonylatban is jelentős újítás
készült a gyárban 1927-ben: a tankuszály hajóteste részben
ívhegesztéssel készült. 1933-ban megépítették a Danube Shell II.
nevű, első dunai motoros olajszállító hajót, ezt követően négy önjáró,
motoros áruszállító hajót, önjáró motoros uszályt, majd a Széchenyi és Baross vontatókat, amelyek Európa első dízel-elektromos hajtású lapátkerekes vontatóhajói voltak. 1934-ben, a Budapest nevű
hajó építésével kezdődött meg a Duna-tengerjáró hajók építése. E hajók
tervezésében és építésében jelentős szerepet játszottak azok a mérnökök
és szakmunkások, akik a fiumei Ganz Hajógyárban szereztek gyakorlatot.
1940-ben szovjet megrendelésre a gyár addigi legnagyobb (4000 tonnás)
tengeri áruszállító-hajó típusának gyártásába kezdtek.
Scharbert Gyula,
a gyár igazgató mérnöke még 1944 őszén, a Margit híd felrobbantásakor
felismerte, hogy a háború utáni újjáépítésekhez az úszódaru nagyon
keresett lesz világszerte. Ennek is köszönhető, hogy a hajógyár
évtizedekig vezető szerepet játszott úszódaruk építésében: Európában a
legnagyobb előállító lett, de a világ minden táján keresett volt a
magyar úszódaru. Európa legnagyobb úszódaruja, a 200 tonnás Clark-Adam
is itt épült 20 évvel később. Az államosítások során a hajógyárhoz
csatolták az Újpesti-öböl még meglévő két kisebb üzemét is. A gyár neve
előbb Gheorghe Dej Hajógyárra változott, majd az ország valamennyi
hajógyárának egybeolvasztása után, mint a Magyar Hajó és Darugyár Angyalföldi Gyáregysége működött, végül ismét a Ganz Danubius Hajó és Darugyár
nevet vette fel. Az összevont gyárakban 81 tengeri áruszállító, 63
folyami személy-, 193 folyami vontató- és toló-, 30 speciális hajó, 57
uszály és lakóhajó, 145 úszódaru, 610 kikötői és szerelődaru készült el,
mintegy 10 000 dolgozó munkájának eredményeként. Az export Európa és a
világ 19 országába, 45 nagyvárosába, kikötőjébe irányult.
A gyár utolsó tengeri hajótípusából, a 2700 tonna hordképességű
hajóból három épült, német megrendelésre. Mára az angyalföldi
tengerjárók eltűntek a világ tengereiről, hisz huszonöt éves, optimális
futási idejük rég lejárt. Az angyalföldi hajógyár is megszűnt 1994-ben.
Az egyik legrégebbi csarnoka helyén épült fel a Duna Plaza.
forrás:http://www.budapest13.hu/hirek/20110528/a-magyar-hajo--es-darugyar-emlektablajanak-avatasa
2015. január 11., vasárnap
A Magyar Hajó- és Darugyár
10:20